Szülőként a legnehezebb probléma a csecsemő sírása, gyermekének megnyugtatása. Vajon mit tegyen az ember, ha a babája vigasztalhatatlanul sír? Bármennyire is szeretné az ember erre nem lehet egyértelmű válaszokat, tuti tippeket adni. Egy babához sincs javítási, szerelési útmutató. Ráadásul bármilyen okos könyvet olvas is el az ember minden érvényét veszti abban a pillanatban amikor a saját babánk kezd sírni.
Ezért álljon ugyan itt néhány ötlet, érdekesség, de mindent úgy olvass, hogy magad fogod megtalálni a legjobb eszközt!
Legelőször is higgy magadban! Tudd, hogy meg tudod találni ezeket az eszközöket. A baba azért sír, mert bízik benned. Bízik abban, hogy meg tudja változtatni a helyzetet akár éhes, akár nyugtalan, vagy szórakoztatásra vágyik. Ha reagálsz rá, arra tanítod: a világ oda figyel rád. A bizalmát vesztett csecsemő már nem fog sírni! Ezért hát akkor inkább sírjon nem?
Először is érdemes megnézni nem éhes, vagy nem szomjas-e. A szoptatás során nemcsak kielégítheti a fizikai szükségleteit, de érintésben, testi kontaktusban lehet része. Közel lehet az édesanyjához. Legjobb ha ketten elbújnak és olyan szoros a testi közelség amilyen szoros csak lehetséges. Ilyenkor érezheti a baba az anya bőrét, testének illatát, ez megnyugtató a számára.
Ha tudjuk, hogy bizonyosan nem éhes, vagy szomjas ezután mindenki a pelenkára gyanakszik. Azt találták, hogy a csecsemők nagy része meg is nyugszik a pelenkacserét követően. Egy kísérletben arra kértek csecsemőgondozókat, hogy közvetlenül etetés után cseréljenek pelenkát a babákon amikor az nagy valószínűséggel nedves. Csakhogy míg a csoport egyik felénél hagyományos módon cseréltek, addig a csoport másik felénél mindent végigcsináltak ugyan, de a nedves pelenkát adták rájuk vissza. Érdekes módon a legtöbb csecsemő abbahagyta a sírást! Nem volt különbség a két csoport között. Ez arra utal, hogy nem is a pelenka tartalom a lényeg, hanem a gondoskodás, a rituálé
A világ minden táján ha sír a csecsemő a szülők, felnőttek kézbeveszik őket. Egy másik kísérletben arra voltak kíváncsiak, hogy melyik az a kézbentartási mód amelyre leginkább megnyugszanak a babák. Azt találták, hogy a vállra támasztott helyzet a leghatékonyabb a sírás megállításában. Talán mert így jobban feltárul a világ, könnyebben kelti fel az érdeklődését a környezet.
Mi a hatékony még? Az édesanyák ösztönösen használják a csecsemő megnyugtatására a ringatást, paskolást, ölelgetést. (A hintázásról, annak hatékonyságáról olvashatsz még bővebben a mozgásfejlesztése témában) Szakemberek szerint ezekben a közös jellemző, hogy folyamatos ritmikus ingerlést biztosítanak.
Ha már teljesen tanácstalan vagy síró csecsemőd miatt megpróbálhatod bepólyázva ringatni. A pólya folyamatos testi (bőr) kontaktus élményt biztosít, folyamatos külső inger, miközben a saját mozgásból származó inger mennyiségét csökkenti. Mivel gátolja a saját mozgását ezért magam csak módjával alkalmaznám.
A cumi is hasonló elven működik: szopása szabályos, ritmikus ingerlés a szájon. Ezzel azonban óvatosan kell bánni, könnyen cumizavar alakulhat ki. Erről is olvashatsz bővebben.
Tipp: bekapcsolhatod neki a porszívót, hajszárítót, szagelszívót. A monoton külső akusztikus inger segíthet a megnyugvásban. Felvehetted neki a szívverésedet, azt visszajátszva segít megnyugodni. (erre alkalmas eszközt találhatsz itt: http://xn--babafigyel-84b.hu/termekek.htm#12) vagy csecsemőhintába rakhatod ahol ritmikus mozgásinger segíthet neki. (olvass erről a mozgás fejlesztése részben) A csecsemőhintát megtalálod itt:http://xn--babafigyel-84b.hu/termekek.htm#12
Legelőször is nem érdemes saját magunkat hibáztatni. Hidd el, hogy minden csecsemő sír, minden csecsemőnek lehet rossz napja. Sok anyuka kétségbe esik, indokolatlanul szorong csecsemője sírásakor. Ezt a babák is megérzik és ettől csak még nyugtalanabbak lesznek.
Ne gondolj mindig arra ha sír, hogy biztos beteg. A sírás jelezhet ugyan betegséget, de általában egyéb tünete is van a kóros állapotnak.
Ne várd a babától hogy egész nap csak békésen egyen és aludjon és soha ne sírjon. Ilyen baba nincs! Engedd meg neki, hogy kommunikáljon veled, ő csak így tud.
Szigorúan tilos a szomszéd gyerekéhez hasonlítani a miénket. Még a szupermamik gyerekei is sírnak.
Nem érdemes túlzottan kutatni a sírás okát. Inkább a megnyugtatásra kell figyelni. Ha megetetted, megnézted a pelenkáját, ellenőrizted, hogy nincs se túl meleg sem túl hideg a szobában kizártad a leggyakoribb sírást kiváltó helyzeteket ezután próbálj arra figyelni mi nyugtatja őt meg. Próbáld kitapasztalni mi a kulcs a csecsemődhöz.
És végül nem érdemes ilyeneket mondani, vagy gondolni: „biztos olyan lesz mint az apja ő volt ilyen baba korában” vagy „te jó ég olyan hisztis lesz mint az anyósom!”
A finom ujjacskák avagy az ujjszopásról
Sok édesanya megijed, amikor a gyermeke az ujját kezdi el szopni, ezért néhány gondolat erről a témáról amiben magam is érintve vagyok, az én középső lányom is intenzíven szopja az ujját.
Az ujjszopás természetes késztetés a kisbabák életében, megnyugtatja, érzelmileg kiegyensúlyozza őket, az egészen picik esetében az erős szopási ösztön kielégítésére is szolgál, mindenképpen hasznos és fontos jelenség. Természetesen bukkan fel a gyerekek tevékenységei között, és ha minden rendben van, akkor ugyanezzel a természetességgel marad el később.
Szakemberek véleménye szerint szinte minden baba átesik egy ujjszopási perióduson, ami természetes jelenség. Ennek ideje általában három hónapostól tizennégy hónapos kora közé tehető. Különösen érthető, ha belegondolunk, hogy a fogzás beindulása , fogak fejlődésének intenzív szakasza is erre az időre esik. Ilyenkor jólesik a kezecskéjével a fogínyre gyakorolt hatás. Az először csak véletlenül megtalált ujjak a mozgáskoordináció fejlődésével már egyre magabiztosabban megtalálhatják helyüket a szájban. Hogy kiből válik azután „megrögzött” ujjszopó azt nehéz megmondani. Kutatások bizonysága szerint a szoptatott babák kisebb arányban válnak e szokás rabjává, különösen, ha az un. „Konfortszopás” (a valódi táplálkozás végeztével is, pusztán megnyugvás céljára használt szopás) is engedélyezett számukra. Persze kivétel erősíti a szabályt: az én középsőm is szopizhatott sokáig, mégis rendszeresen használja a kezét e célra.
Ahogy növekszik a baba úgy kezd egyre jobban a külvilág felé tekintgetni, felfedezni a világot. Ehhez a világfelfedezéshez szüksége lesz a kezecskéjére. Persze ha streszhelyzet éri, ha álmos, fáradt vagy beteg továbbra is előfordulhat, hogy az ujját használja önmaga megnyugtatására. Az sem baj, ha ez öt éves korig is eltart. Sőt az sem ritka, ha a kisiskolás még ezzel alszik el.
Mi az ami csak árt:felesleges és csak árt ha drasztikus eszközökhöz folyamodunk: kesztyű, kellemetlen ízű kencék netán csípőspaprika. A rászólással megfélemlítéssel, megszégyenítéssel is csak bűntudatot kelthetünk az ujjszopás elhagyását nem segítjük.
Ami használ:ha elfogadod, hogy ő ezt választotta önmaga megnyugtatására és nem érdekel mit mond a környezet. Fontos a szeretetteljes gyöngéd környezet, sok-sok testi kontaktus, ölelés, csikizés. Ha pedig már kellően nagy megbeszélhetjük vele, biztosak vagyunk benne, hogy sikerül erről leszoknia akkor amikor önmaga is úgy érzi.
