Kell-e fejleszteni babánkat?

Sok szülőben felmerül a kérdés, hogy mai rohanó világunkban nem marad-e le gyermeke, ha nem kap meg minden lehetőséget, nem készítjük őt fel mihamarabb az élet kihívásaira. Ezért aztán kétségbeesve menekülnek fejlesztőprogramok segítségéhez, idejekorán olvasni, idegennyelvre tanítják, sőt matematikai programról is hallottam már. Virágzik ez az iparág: a szülők félelmeire épülő, minden tudományos megalapozottságot nélkülöző fejlesztőprogramok sokaságával lehet találkozni.

Ki ne akarná a legjobbat a gyermekének? De vajon mi a legjobb a gyermekének? Kell-e fejleszteni már csecsemőkorban és ha igen mit, mivel és hogyan?


Ha a fejlődés menete megfelelő, akkor nincs szükség semmilyen külön okosítóprogramra. Ha a szülő mégis a fejlesztést választja, minden bizonnyal jó szándék vezérli, de sokszor csak rosszabbat tesz azzal, hogy olyan funkciót akar gyakoroltatni a fejlesztés által, aminek még nincsenek meg az alapjai. Valódi fejlődés csak akkor érhető el ugyanis ha az azt megelőző funkció már stabilan működik. Vegyük például a mozgás fejlődését: a mozgás fejlődése meghatározott sorrendet követ, a szintek egymásra épülnek:  a baba felül, kúszik, mászik, kapaszkodva, majd szabadon feláll, lépeget. Minden egyes szint eléréséhez szükséges, hogy az ideg és izomrendszer érése megfelelő legyen az új mozgásforma kialakulásához. Nem jó ha ezt figyelmen kívül hagyjuk és erőltetjük a következő szimtet, holott annak még nincsenek meg az előfeltételei. Például nem jó, ha kitámasztva felültejük a babát, amikor az még önállóan nem ül. Nem jó, hogyha bébikompba kerül, pedig még az izom, csontrendszer nem elég érett a járásra stb.
Mindez olyan mint egy szemléletes példával: mintha az alapok nélkül kezdenénk meg az építkezést.

A fennt leírtak igazak a mentális, értelmi képességekre is. Divatos a korai okosítás, amikor idejekorán feladatokkal, nyelvtanítással, sőt olvasás tanításával bombázzuk szemünk fényét.
A vizsgálatok azt bizonyítják, hogy az ilyen korán fejlesztett gyermekek esetében lehet, hogy az egyes részterületek terén- pl.: a szókincs fejlődésében - erőteljesebb a fejlődésük, de ezek a szintkülönbségek nagyon hamar kiegyenlítődnek. A középiskolás korban már egyáltalán nem mutatkozik különbség. Cserébe viszont sokkal több közöttük az önértékelési problémákat, neurotikus tüneteket mutató fiatal. Sokszor ugyanis a szülő becsvágya, saját be nem teljesült vágyai állnak ennek hátterében.
Te aki ezt a bejegyzést olvasod biztosan nem tartozol ezek közé, hiszen itt vagy, olvasol a témában, érdeklődsz.

Mit tegyél akkor, ha mégis szeretnéd tudni, mivel segíted leginkább a gyermeked fejlődését.? Néhány átgondolásra javasolt megjegyzés:

- Első javaslatom: élvezd azt a fejlődési szintet, ahol éppen tart a babád! Hidd el, nagyon hamar elmúlik, minek is siettetni.
- Ne hasonlítgasd össze más gyerekek fejlődésével! Minden egyes gyereknek más a fejlődési üteme. Az én három gyerekem is nagyon eltérőképpen fejlődött. Ne hallgasd meg az olyan mondatot ami úgy kezdődik, hogy: " De a szomszéd gyereke már....."
- Fogadd el olyannak amilyen! Élvezd a az egyéniségét, személyiségét, fejlődési sajátosságait.
- Hangzatos - és drága - fejlesztőprogramok helyett add neki a legértékesebbet: magadat és az idődet! Sokszorosan megtérülő befektetés
-Élvezd, hogy ő is nevel téged. Minden gyermekkel új édesanya is születik. Kiváló a lehetőség, hogy megismerd magad általa. Például: ha ezek után még mindíg ellenállhatatlan vágyat érzel, hogy fejlesztőközpontba vidd, vagy fejlesztőprogramcsomagot vásárolj előbb vizsgáld meg magad miért is érezheted ezt, van-e valami vágy benned amit szívesen megtennél?
Eddig a szép szavak, de a következő bejegyzésekben konkrét gyakorlatokat kapsz, hogyan fejleszd okosan mégis a babád, illetve mi a legeslegjobb fejlesztőeszköz a világon?