A korábbi bejegyzésekhez kapcsolódóan azokhoz szólnék elsõsorban, akik bizonytalanok és mindent meg akarnak tenni, hogy tökéletes anyák/szülők legyenek.
Kérlek ne tegyétek!
A környezet, a média ugyan azt sugallja, a nap minden percében friss üde, nyugodt gyermekére tökéletesen figyelő tökéletes anya kell, hogy legyél. Azt már senki sem mondja meg, hogy hogyan. De azt még kevésbé, hogy minek is.
Gyermekednek szüksége van arra, hogy az árnyoldalaidat is lássa. Nem lehet egyetlen embernek sem, hogy a nap 24 órájában tökéletesen fésült, kedves tökéletesen nyugodt és kiegyensúlyozott legyen. Ez lehetetlenség és csak oda fog vezetni, hogy az erre való törekvésedben frusztrált és feszült leszel, amit meg máson (férjen, nagyszülõn magadon) kell levezetni.
Szerintem mindannyian néztünk már így ki, vagy legalábbis éreztük már így magunkat.
Nem véletlen, hogy a pszichológusok bevezették az elég jó anya fogalmát.
A gyerekednek pontosan elég, ha csak elég jó anya vagy!
Kell õt korlátoznod is néha. Ettõl ne aggódj!
Késõbb erre való a boszorkány figurája a mesében: az árnyoldalaidat majd leválasztja rólad és kivetíti erre a mesefigurára és te megmaradsz a számára tökéletesen elég jó anyának. Kell, hogy tanulja az élet mintáját.
Ha tökéletes vagy ennek a soha el nem érhetõ emlékképnek akarjon majd késõbb õ is megfelelni? Ne!
2010. szeptember 20., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése